1997 nyarán minden pompásan alakult a magyar labdarúgásban. A nemzetközi kupákban szereplő csapataink hat meccset játszottak és valamennyit megnyerték, a válogatott sem állt rosszul a világbajnoki-selejtezőn és végül a csoportból is továbbjutott – bár ne tette volna, de ez most más kérdés.
Augusztus első napján, a rekkenő hőségben a Kispest-Honvéd Székesfehérvárra látogatott, ahol a Gázszer ellenfele volt – ez nem a Videoton, a Parlmalat, a Fehérvár, stb. nevű csapat volt, hanem az egykor Agárdról indult és az NB I-be jutott gárda. A fővárosi csapat ekkor már túl volt a Diósgyőr elleni 5–1-es megsemmisítő vereségen és az MTK-val szembeni 4–1-es kudarcon és ilyen formán utolsó helyen várta a harmadik bajnokiját. A csapat kispadján Krémer Károly ült, aki amúgy nem volt edző.
Ugorjunk vissza egy kicsit az időben egészen az év júniusába. Ekkor a klubnál éppen nem volt vezetőedző, de javában keresték a megfelelő szakembert. A június 10-i Nemzeti Sport arról írt, hogy Varga István, aki korábban az Újpesttel bajnoki címet nyert, valamint Dajka László a klub korábbi játékosa, aki a fiatal BVSC-t kupadöntőbe vezette és Egervári Sándor, aki korábban szintén sikeresen dolgozott a fővárosi vasutas csapatnál szerepelt a jelöltek között. És ekkor került képbe először Krémer Károly is:
„A korábban Budafokon munkálkodó üzletember, Krémer Károly ugyanis bejelentkezett a klubnál. Természetesen ő nem a kispadra vágyik, hanem... Ha az elnökség elfogadja az elképzeléseit, akkor jelentős összeget fektetne a Kispest-Honvédba.”
Vagyis Krémer elvileg pénzt akart tenni a labdarúgásba.
Következő mérkőzés
Aztán egy nappal később már a következő szerepel a sportnapilap harmadik oldalán:
„Krémer Károly irányítja Kispesten a szakmai munkát”
Puff neki! Ilyen még nálunk sem nagyon volt. És ez még csak a kezdet!
„Az elnökségi ülésen hozott döntést aztán Fodor András Attila, a klub alelnöke jelentette be az ülést követő sajtótájékoztatón: a Kispest-Honvédnál új klubmodellt vezetnek be, vagyis a klubigazgató mellett, vele egyenrangú menedzser-igazgató vezeti a jövőben a klub szakmai munkáját, s erre a posztra Krémer Károlyt választották meg.”
Vagyis a felhatalmazás meg volt, de Krémer nem véletlenül kapta meg a bizalmat. Meggyőző volt az elnökségi ülésen, ahol a modern technika minden vívmányát bevetette:
„Krémer Károly szakmai referenciaként az elnökség rendelkezésére bocsátott egy videokazettát, amelyen az egyik korábbi csapata, a francia Orleans mérkőzése látható az Olympique Marseille ellen. Orleans-ban is menedzser-igazgatóként dolgozott Krémer, s ott is támadó futballt játszott a csapat, éppen ezért (...) a Kispest elnöksége jónak tartotta ezt az újfajta klubmodellt.”
Jó, nem ér nevetni… Akkor ez így ment. És persze az sem volt baj, hogy Kérmer jelentős összeget ígért. Azért azt ne gondoljuk, hogy minden simán ment. Volt, aki nem volt teljesen boldog a kinevezéstől és a klubmodell megváltoztatásától. Rácz Gábor elnökségi tag egyenesen azt mondta, hogy a testület rosszul döntött, mert az új edző-befektető nem tett le bankgaranciát, vagyis csak úgy minden papír nélkül hittek neki.
Krémer másnap munkába is állt és nyilatkozott is jókat. Neveket nem akart mondani, de kiváló stábot és remek játékosokat akart venni – magának. Aztán összeállt a stáb is, amelyben volt atléta, kosárlabdázó, no meg Bozsik Péter és Szepessy László – utóbbinak fontos szerepe lesz még a történetben. Közben felvetődött Varga Zoltán neve is a kispadra, ám ő kapásból lepattintotta az újságírókat.
És a sztoriban hirtelen megjelent a Juventus… Naná, hogy Krémer hozta szóba az olasz klubot, mégpedig egészen megdöbbentő megközelítésből. A Honvédnak akkor gyatra volt a stadionja, amelyet fel kellett újítani és itt került képbe a Juve.
„Annak idején én kezdtem kiépíteni a FIAT konszern egyik építővállalatának és egy nagy magyar építőipari cégnek a kapcsolatát. A FIAT pedig tudvalevőleg a Juventus előszobája, onnan pedig egyenes út vezet addig, hogy a Kispest és a Juventus valamiféle kapcsolatba kerüljön egymással. És ez már nem csak terv, konkrét lépéseket tettünk az ügyben.”
Így ment ez akkor Krémer szerint. Ebből persze nem lett semmi és ráadásul a bajnokság kezdete is közeledett. A menedzser-igazgató meg távolodott: Franciaországba utazott, játékosokat keresett. Nem talált, de a bajnokság elkezdődött.
„Nem számítottam ilyen rossz nyitányra, álmomban sem gondoltam, hogy öt-egyes vereséget szenvedünk – mondta a diósgyőri találkozó után Krémer. – Az első félidőben kiegyenlített volt a játék, sajnos kihagytuk a helyzeteket, és a Diósgyőr ettől visszanyerte az önbizalmát. A hazaiak jobban akartak, nagyobb lelkesedéssel játszottak, nekünk sokkal többet kell még dolgoznunk ahhoz, hogy ne érjék a csapatot hasonló meglepetések.”
Közben Krémert azzal is megvádolták, hogy a benne viaskodó edző és befektető közül az utóbbi állítja össze a csapatot.
„Hallottam már én is hasonló vádaskodásokat, ám ez teljesen valótlan és helytelen feltételezés – nyilatkozta a Nemzeti Sportban ezzel kapcsolatban. – Leginkább a vasárnapi csapat a példa ennek ellenkezőjére, hiszen mindössze Horváth, Balog és Major az „én emberem”. Mindenki megkapta a lehetőséget a bizonyításra. Szerintem a felelősség egy része azoké a játékosoké, akik nem tudtak uralkodni az idegeiken, és nem koncentráltak megfelelően. Elsősorban a kapusunkra, Horváth Dezsőre, valamint Plókai Attilára gondolok.”
Aztán a második fordulóban az MTK ellen némileg javított a Kispest, hiszen az első meccs 5–1-es veresége után „csak” 4–1-re kapott ki. A találkozó előtt kissé zavarhatta a fejeket, hogy kiderült az edző-befektető és a klub között még nincs meg a szerződés, de nem ezen múlt a zakó.
„A kiállítást követően futottunk az eredmény után. A mérkőzés nagy részében nem volt akkora különbség a két csapat között, mint amekkorát az eredmény mutat. Az MTK kihasználta, hogy többször hibáztunk.”
Aztán eljött augusztus első napja és a Gázszer elleni találkozó, amelyen a hazai együttes 3–0-ra vezetett a szünetben. Ez betette a kaput Krémernél is. Így fogalmazott az akkori Nemzeti Sport:
„Az első félidőben Krémer Károly még a Kispest kispadján ült. A második játékrészben azonban már hiába kerestük Szepessy László pályaedző mellett... Szepessy László elmondta, nem tudja, hol van Kérmer Károly. A Kispest menedzserigazgatója a szünetben még Komora Imrével volt az öltözőben, és természetesen kritikusan nyilatkozott az első félidőben látott játékról. Aztán Szepessy kiment a pályára, ám Krémer Károly nem ment utána. A rendezőktől kapott információk szerint a menedzserigazgató néhány percig a játékoskijáróban álldogált, aztán a második félidő elején elhagyta a klubépületet...”
Nemzeti Sport
A sportlap is csak telefonon érte el Krémert, aki röviden nyilatkozott: „Erre az eredményre aludnom kell egyet, mielőtt bármit döntök vagy mondok...”
Aztán amikor kipihente magát, akkor megdöbbentő nyilatkozatot tett. Arról beszélt, hogy a szakmai stáb – tudjuk: Bozsik Péter és a helyén maradt Szepessy László – a hibás kudarcokért, de már kitalálta a megoldást.
„Eddig az én jelenlétem a kispadon csak amolyan protokolláris feladat volt. Ilyen szempontból a csapat nem szenvedett hiányt. Ám meg kell értenie mindenkinek: annyira kilátástalannak láttam a helyzetet, hogy valamivel fel kellett hívnom rá a figyelmet. Akkor azt gondoltam: álljon meg a menet, ez így nem mehet tovább!”
Nem is ment, már csak azért sem, mert a következő meccsen Krémer leült a kispadra, a csapat nyert 2–0-ra a Siófok ellen, majd jött két hét szünet és érkezett szaktanácsadónak Varga Zoltán, aki aztán hirtelen felindulásból lényegében vezetőedző lett. Nem sokáig, ugyanis a Honvéd vele sem indult meg, sőt zsinórban öt vereséget szenvedett.
Ha azt gondolnánk, hogy nincs több fordulat az ügyben akkor tévedünk. Az utolsó zakó alkalmával ki ült a kispadon? Krémer Károly, mert Varga Zoltánnak családi okok miatt Németországba kellett utaznia. És mire visszatért már nem Krémer volt a főnöke:
„Nem biztos, hogy a lemondás szó ebben az esetben helytálló. Inkább jobb úgy fogalmazni, hogy a mostani döntésem úgymond szubjektív események eredménye. Azaz: az esetemben humánus visszalépésről van szó. Ezt egyébként emberi szempontok és a klubbal szembeni korrektség motiválta, mert szeretnénk csendben rendezni az ügyünket.”
Persze Krémer azt még megjegyezte, hogy a csapat mögött nagy volt a zaj. Az edző-befektetővel együtt Varga Zoltán is távozott, a Kispadra pedig Komora Imre ült le a bajnokság végén pedig 14. helyen végzett az együttessel.